Thorma János, a magyar művészettörténet kiemelkedő klasszikusa képeiből nyílik tárlat a baranyai megyeszékhely Pécsi Galériájában pénteken.
A Széchenyi téri kiállítóhely látogatói május 15-ig 53 eredeti olajfestményt tekinthetnek meg, köztük olyanokat, melyeket eddig csak ritkán, vagy még nem állítottak ki – mondta el Komor István, a Zsolnay Örökségkezelő (ZSÖK) üzemeltetési igazgatója Pécsett.
A tárlat országos jelentőségű, a Magyar Nemzeti Galériából, a kiskunhalasi Thorma János Múzeumból, a kecskeméti Katona József Múzeumból, a pécsi Janus Pannonius Múzeumból és tizenegy magángyűjteményből érkező képek értéke 320 millió forint.
Thorma János 1870. április 24-én született Kiskunhalason. A budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalannál, 1888-tól Münchenben Hollósy Simon mellett, majd 1892-től a párizsi Julian Akadémián tanult. 1896-ban a nagybányai művésztelep egyik alapítója, 1919 után vezetője volt.
Tájképeken és figurális kompozíciókon kívül számos kitűnő portrét is festett. Stílusa kissé eklektikus, egyaránt lehet a naturalizmus képviselőjének és a romantikus történelmi festészet egyik utolsó képviselőjének tekinteni, de a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus színvilága, a könnyed ecsetkezelés is jellemző képeire. Képei méreteivel, tartalmi bőségével, színei erejével mindig a fenségest, a magasrendűt kereste.
Híres művét, az Aradi vértanúkat (1896) a millenniumi kiállításra festette, de a művet témája miatt hivatalosan nem állították ki. A festmény azonnal ismertté tette nevét, még Munkácsy Mihály is felfigyelt rá. Jóllehet a festő Nagybányán, a festmény Debrecenben maradt, a trianoni békediktátum után mégis két országba kerültek. A harmincas évek elején azonban gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter megvásárolta a festményt az államnak, amely a Történelmi Képtárba került. A hatalmas tabló ma is a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, de a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban látható.
Az Aradi vértanúk megfestését követően ismét nagy műbe fogott: húsz évig festette Talpra magyar című kompozícióját, de nem fejezte be. Ismert műve még az Október elseje, amellyel Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon (1904) is aranyérmet nyert.
Szülővárosában, Kiskunhalason róla elnevezett múzeum őrzi életművét. Művészetének bemutatására 2012-ben nagyszabású európai vándorkiállítást rendeztek.
