Ijesztő ábrázatúra kifaragott tökök, és koponyák. A Halloween szokásos kellékei. Házról házra járó gyerekek, akik „csokit vagy csalunk!” felkiáltással édességet kérnek. De mi is áll az ünnep hátterében?

Pár évvel ezelőtt még csak amerikai filmekben találkozhattunk ezzel az ünneppel, de Magyarországon is egyre többen megünneplik. Eredete a keltákig nyúlik vissza, akik október 31-ét a „halál istenének” ajánlották fel. Hitük szerint ez az istenség ezen a napon megengedte, hogy a már elhunyt emberek visszatérjenek otthonaikba. Az élők nagy tüzeket gyújtottak, hogy a meghaltak megbocsátását elnyerjék, sőt egy kiválasztott családnak adnia kellet egy gyermeket is ennek a célnak érdekében. Az a család, aki az otthona előtt egy kifúrt, kivilágított tököt talált, annak a gyermekét óriási szalma (vagy rőzse) kötegbe csomagolták, és elevenen elégették.

A Biblia alapján ez a gyakorlat mélyen elítélendő. A halál pillanatában a lélek és a szellem elválik a testtől, és a Teremtő által kirendelt helyen várja a feltámadást (ez a hely lehet a menny, és a pokol is), míg a test a földben nyugodva várja ugyanezt az eseményt. Tehát a már elhunytak szellemeinek nincs lehetőségük a visszatérésre, az élők háborgatására.

A Bibliában egy esetben látunk olyat, hogy a halott idézés sikerült: Izrael királya meglátogatott egy Endorban lakó boszorkányt, és arra kérte, hogy az akkor már halott Sámuel prófétát idézze meg neki. Rendkívül beszédes az, hogy a kérés teljesülése után maga a boszorkány volt legjobban megdöbbenve, hogy ez a szeánsz sikerült, és valóban megjelent a próféta szelleme. A történet Saul halálával zárult, ugyanis a következő csatában őt, és fiait is megölték.
A Szentírás alapján tehát a Halloween kimeríti a halott idézés bűnét, ami a Teremtő ítéletét is maga után vonja.

Papp Zsolt teológus