Nagy port kavart fel az elmúlt hetekben az a kérdés, hogy hazánkban újból bevezessék-e vagy sem a halálbüntetést? Akik a kérdésre igennel felelnek, azok azt mondják, hogy a jelenlegi jogrend nem elég drasztikus, és a gyilkosokat semmi nem rettenti el attól, hogy véghezvigyék borzalmas tetteiket. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy a halálbüntetés visszaállításával sérülne az emberi élet sérthetetlenségének elve. Melyik tábornak van igaza?
A Biblia első lapjain találkozhatunk az első gyilkosság leírásával. A jól ismert Káin-Ábel konfliktusban az egyik testvér megölte a másikat, és ennek eredményeként a Teremtő megbélyegezte a gyilkost, és futni hagyta. Sőt megátkozta azokat az embereket, akik esetlegesen Káin életére törnek. Ebből kiolvasható az a következtetés, hogy a halálbüntetés ellenzőinek van igaza?
A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy nem. A Biblia későbbi fejezetei arról tudósítanak, hogy az első gyilkosságot újabbak követték, és az egész föld megtelt erőszakossággal. Ennek a negatív folyamatnak lett az eredménye az özönvíz, ami Noé családját kivéve minden embert elpusztított.
A Noéval kötött isteni szerződésnek sarkalatos pontja lett az emberi élet védelme. A Szentírás azt jelenti ki, hogy aki egy ártatlan személy vérét ontja, annak az embernek a büntetése ugyanolyan kell hogy legyen.
A tízparancsolat is megemlékezik az emberi élet védelméről, bár a magyar fordítás nem szerencsésen fogalmaz. A mindenki által ismert parancs azt mondja, hogy ne ölj!, de szerencsésebb lenne így fordítani: nem fogsz gyilkolni!
Az ölés és a gyilkosság között vannak árnyalatbeli eltérések. A gyilkosság azt jelenti, hogy valaki előre megfontolt szándékkal embertársa ellen fordul, élvezetből öl, és az ilyeneket a törvény elítéli (itt tehát a szándékosságon van a hangsúly). Aki öl, az egy külső támadást igyekszik elhárítani, tehát a tettet önvédelemből hajtja végre (például a hazáját védő katona nem követ el gyilkosságot). Az ilyen emberrel szemben a joggyakorlat sem alkalmaz szankciót.
Miért értékes ennyire az emberi élet? Egy rabbinikus hagyomány úgy tartja, hogy aki egy embert megment, az az egész világot menti meg, de ennek fordítottja is igaz: aki egy embert elpusztít, az az egész világot elpusztította. Fontos azt látni, hogy egy ember pontosan annyit ér, mint a másik hétmilliárd ember együttvéve. Tehát az emberi élet pótolhatatlan, megismételhetetlen a maga nemében.
A humanizmus és a liberalizmus eszméje viszont egyenesen tagadja a fent leírt elvet, amikor biztosítja a gyilkosoknak az emberi élet sérthetetlenségének elvét, míg a szerencsétlen áldozattól elvitatják ugyanezt az alapvető jogot. Ennek a folyamatnak a végeredménye ma még beláthatatlan, de az már most is látszik, hogy az elkövetőket igazából semmi nem rettenti vissza attól, hogy gyilkoljanak.
Éppen emiatt a Biblia alapvetően a halálbüntetés mellett teszi le a voksát, és annyira értékeli az emberi élet védelmét, hogy az élet kioltására törekvőket a legsúlyosabban bünteti meg. Ahol ez a bibliai joggyakorlat működik, ott a gyilkosságok száma drasztikusan lecsökken. Tehát van elrettentő ereje ennek a törvénynek.
Papp Zsolt teológus
