A KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. két bejegyzéssel is büszkélkedhet. A Nemzeti Értéktárba került a Kecskeméti Arborétum és a "Balotaszállás-kelebiai dámpopuláció".
BÁCS-KISKUN MEGYEI ÉRTÉKTÁR Agrár- és élelmiszergazdaság kategóriájában lelhető fel a „Balotaszállási-kelebiai dámpopuláció”. 2015. február 5-i ülésén a Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság a Balotaszállási-kelebiai dámpopulációt felvette a BKMI Értéktár Agrár- és élelmiszergazdaság szakterület kategóriájában.
A dámszarvas 130 ezer évvel ezelőtt egész közép-Európában elterjedt volt, majd a jégkorszakok hatása miatt a mediterrán területekre szorult vissza. Európa többi térségébe először a rómaiak hozták, aminek következtében hamarosan az egész kontinensen a legkedveltebb, vadasparkokban tartott vadfaj lett. A dámszarvas, a történelmi időkben folyó vadászata miatt eredeti élőhelyén visszaszorult, helyenként ki is pusztult, a faj azonban a betelepítések hatására világviszonylatban még sincs veszélyben.
Hazánkban elsősorban a melegebb, helyenként felnyíló erdőkben találja meg leginkább az életfeltételeit, ennek a környezeti feltételnek pedig a Balotaszállás-kelebiai erdők a legmesszebbmenőkig megfelelnek. A térségben található állomány egy betelepített gyulaji és hetényegyházi dámegyedek spontán kereszteződéséből kialakult populáció, amely rendkívül jól alkalmazkodott az időjárási szélsőségekhez és a térség gyenge termőhelyi adottságaihoz.
A populáció kiváló minőségét jól példázza, hogy a terítékre került dámbikák nagy része (70-80%) érmes minősítésű, és minden vadászidényben előfordul több kapitális, 5 kg körüli trófea is. Megfigyelhető, hogy egy állat és a környezete közötti kapcsolat nem állandó, hanem folyamatosan változó, de ugyanakkor egymásra mind jobban kiható folyamat.
A Balotaszállás-kelebiai dámállomány kialakulásával a környezetnek és a genotípusnak olyan kölcsönhatása jött létre, amelynek fényében a képesség-többlet egyértelműen felismerhető. Ez azt is jelenti, hogy a 35 évvel ezelőtti betelepítés és az azóta folyó szakszerű vadgazdálkodás eredményeként ez a populáció csak itt, a számára legmegfelelőbb környezetben tudja azt a genetikai képességét kifejteni, amely miatt a vadászati idegenforgalomban országosan és nemzetközi szinten is elismertté vált.
A vadgazdálkodási eredmények alapján kijelenthető, hogy a helyi dámállomány egy olyan, egyensúlyban lévő populációt alkot, amelyben igazolt tény, hogy a genotípusok gyakorisága, tehát a fokozott genetikai érték generációkon át képes fennmaradni, így a populáció mindenféleképpen védelemre érdemes.
