A Gyermekjóléti Szolgálat  és nem utolsó sorban Mester Sándor közreműködésével, megrendezésre került a Sóstó partján egy felejthetetlen és jó hangulatú főzőcskézés. A nap összefoglalóját Mester Sándor összegezte itt:

Tavaly amikor gondolkodtunk a nyári szabadidős programokon, arra gondoltunk, hogy kellene a gyerekekkel egy közös bográcsozást szervezni.
Igen ám, de ez jóidő kérdése, nem tudni hányan jönnek el, mikorra legyen kész stb.stb….
Eszembe jutott, hogy vagy húsz éve szerveztünk egy remek éjszakai túrát szerveztünk – az akkor még meglévő és időközben balga módon eltökített „pirtói kulcsosházba” – és azt kértük a gyerekektől, hogy hozzanak kolbászt, hagymát, krumplit, egy fejadagnyit. Működött!

Nos, ezt ültettük át a gyakorlatba most is.
A gyermekjóléti szolgálatban dolgozó kollégáimnak tetszett az ötlet, partnerek lettek a megvalósításban is!
A – már azóta közismert – felhívást tettük közzé, csakúgy, mint az idén:
„Hozzatok 9,5 centi kolbászt, három krumplit, egy fej hagymát …. kést a pucoláshoz … Ha jöttök, lesztek! Ha hoztok, esztek!”
Az IrányAdó programfüzet, a facebook és a Halasinfo segítségével megosztottuk a felhívást és készültünk a július 31-ei nagy napra!

Előtte éjjel hatalmas eső zúdult ránk. Másnap is borús az ég, olyan „lóg az eső lába” hangulat van.
Reggel filóztunk, hogy eljön-e valaki?

Mindegy, nincs mit tenni, ha legalább egy gyerek van ott, őt sem illik elküldeni.
Kolléganőm felvetette, hogy ne az eredetileg tervezett helyszínen, hanem a sóstói strand területén rendezzük meg a programot. Ott van féltető, sátor, ha ránk jön az eső, van hova menekülni. Mármint, ha egyáltalán eljön valaki!
Én összeszedtem a dolgaim, éppen indultam, amikor telefonálnak a már ott tartózkodó munkatársaim, hogy már vannak vagy harmincan. Gyors rohanás a Sóstó partjának kezelőjéhez, aki természetesen partner minden megoldásban.

Áttelepülünk, előkészítünk mindent.
Igaz itt, így nem fával, hanem gázon főzünk, de – gondoljuk – csak a látvány romlik, a végeredmény, reméljük nem.
Összesen – szülők, gyerekek, kollégák a családok átmeneti otthonából – harmincheten lettünk.
Az időjárás miatt sokkal kevesebbre számítottunk, de nem rettentünk meg a feladattól. A pucolásból azért a gyerekek kevésbé vették ki a részüket, de a szülők, és a felnőttek megoldották a problémát.
Pár perc múlva már pirult a hagyma, dinsztelődött a kolbász, majd főtt a krumpli.
Még az átfutó szemerkélés sem zavarta meg a főzést, és a gyerekeket a fociban, tollasozásban. Anda Péter barátunkat abban, hogy remek fotósorozatban örökítse meg a történéseket.
Kértünk - és kaptunk - pár padot, asztalt, megterítettünk... és fűszereztünk, no meg sóztunk is!
Alig egy óra múlva ebédosztásra került sor.
Úgy tűnik bevált: volt aki háromszor is kért.
Az ebéd után kiadós sétára vitték el a srácokat – és a vállalkozó felnőtteket – a gyermekjóléti szolgálat és a családok átmeneti otthona munkatársai.
Délután zárult a program, a búcsúzáskor már a jövő évet terveztük, illetve az augusztus 14-ei „Ökotúrát” (ami szintén nagy sikert aratott tavaly már!) tervezgettük!

Tehát:
Kifőztük – Kiosztottuk – Megettük!
Jövőre újra ez lesz a hármas jelszó!

Anda Péter kiváló fotói erről a napról: http://www.andapeter.hu/index.php/halasi-esemenyek/2014-es-esemenyek/78-fozzunk-ki-valamit

Mester Sándor

Fő(tt?)szakács…