Halasi alkotók közös kiállítással emlékeznek Diószegi Balázs Munkácsy-díjas festőművészre, aki száz éve született.
Huszonegy alkotás látható a „Hommage á Diószegi” című tárlaton, ami pénteken nyílt meg a halasi Közösségek Házában. Az intézmény és az alkotók ezzel a tárlattal fejezték ki tiszteletüket „Dió” iránt, aki 1957-ben telepedett le a Kiskunhalason.
Diószegi Balázs 1914. november 14-én, szegényparaszti családba született Kunszentmiklóson. Az évforduló alkalmából a halasi önkormányzat 2014-et Diószegi-évnek minősítette, így a centenárium alkalmából idén még számos programra kerül sor a városban.
Diószegi munkásságáról, illetve a kiállítási felhívásra érkezett alkotásokról Szűcs Károly művészettörténész sorait tolmácsolták a megnyitó közönségének. Mint elhangzott: a festőművész élete felén telepedett le Halason, ahol kibontakozott a festészete. „Diószegi tudatos művész volt. Nagy lelkierőre utal, hogy 1984-ben abbahagyta a festészetet, amiről azt írta: már mindent megfestett amit akart”. Grafikai munkássága azonban egészen a halála előtti hetekig tartott. Diószegi Balázs 1999. február 1-jén Kiskunhalason hunyt el. Kunszentmiklóson, a református temetőben, szeretett édesanyja mellé helyezték örök nyugalomra.
Az emlékkiállítást szervező Szűcs Károly úgy fogalmazott: Diószegi érett alkotóperiódusára a paraszti életből vett jelenetek a jellemzők, amiket tömör, ám kifejező formában, lendületes ecsetvonásokkal örökített meg.
– Tiszta és nyers színek szintén jellemzőek a művészetére. A vörös, lila, zöld és elsősorban a fekete. Diószegi a fekete szín festőjének tartotta magát, ugyanis a feketét tartotta a paraszti kultúra alapszínének. Önmagát pedig az utolsó magyar parasztfestőnek is nevezte – hangzott el a tárlatnyitón, ahol mindegyik kiállított mű rövid elemzése során, párhuzamot vontak Diószegi művészetével. Rácz-Fodor Ibolya: A rejtőzködő hit című képénél – ami egy felvidéki fatemplomot ábrázol – derült ki, hogy Diószegi élete nagy részében rejtve hitt Istenben, ám idős korában egyre aktívabban vállalta vallásosságát.
A kunparaszti lét megörökítése vonzotta
Diószegi Balázs rajzkészségével már a kunszentmiklósi gimnáziumi évei alatt kitűnt, így egyenes út vezetett számára a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1933-1938 között tanult. A főiskola befejezése után tanított Szentendrén, Miskolcon, Debrecenben, majd 1941-től két évig Újvidéken. 1943-ban költözött Nyíregyházára, ahol főiskolai tanár lett. Ott ébredt rá, hogy a saját paraszti származása egyben művészetének fő témája lehet. Ott kezdett el paraszti témájú grafikákat, festményeket készíteni. „Igazi vonzerő számára mégis csak a Kiskunság volt, a kunparaszti lét megörökítése vonzotta leginkább.” Vissza-visszatérő motívumai voltak az öregasszonyok, a fekete varjak, vagy a verbunkot táncoló férfiak.
Forrás: baon.hu
