Az emberiség ősidők óta kíváncsi arra, hogy mit tartogat a jövő, és ennek kikutatására komplett rendszerek, különböző gyakorlatok szolgálnak. A kérdés aktualitását nemcsak az adja, hogy Európát soha nem látott válság sújtja a muszlim világ beáramlásával, hanem az is, hogy a következő hetekben a zsidó naptár három őszi ünnepére is sor kerül. Jelen cikkünkben a második ünnep szimbolikájával foglalkozunk.

Legutóbbi cikkünkben a zsidó naptár ötödik ünnepével, a Kürtzengéssel foglalkoztunk. Megállapítottuk, hogy ez az ünnep elindítja a halottak feltámadását, illetve az egyház elragadását a földről.

A Kürtzengés után tíz nappal tartották meg az Engesztelés napját, vagy héberül a Jom Kippúrt (amit idén szeptember 23.-án tartanak meg). Az ünnep középpontjában két kecskebak áll. Az egyiket a Teremtőnek áldozták engesztelésül (innen ered az ünnep elnevezése), míg a másik kecskebakot Azázelnek (a puszta démonának) ajánlották fel váltságdíjul. Ez az áldozat arra szolgált, hogy a hébereknek egy éves időtartamra elnyerték Isten jóindulatát, és áldását az életükre nézve.

Az Újszövetség alapján a két kecskebak feláldozása tulajdonképpen Jézus Krisztus vérének hatását szimbolizálja egy hívő emberre nézve: egyrészt a Megváltó vére engesztelést szerzett, vagyis kibékítette a hívőket a világ Teremtőjével. Másrészt ugyanez a vér váltságdíjnak is tekinthető, amit Jézus fizetett ki a Sátánnak. Ez a vér - szemben az ószövetségi rendtartással - nemcsak egy éves időtartamra biztosítja a Teremtő kegyelmét, hanem örökre.
Ahogy legutóbb leírtuk a Kürtzengés ünnepe egy roppant sötét időszak nyitánya is egyben. Ezt a korszakot a teológusok hétéves nyomorúságnak, vagy Nagy nyomorúságnak nevezik. Ebben a periódusban ítélet alá kerül a világ, és annak vezetője (közismert néven az Antikrisztus).

A Nagy nyomorúság kiváltó oka az Engesztelés napjának be nem tartásából fakad. Mivel az egész emberiség elutasítja Jézust, ezért az engesztelés vére sem tudja betölteni a békéltető funkcióját. Ezért Isten bosszúállása bekapcsol: a Jelenések könyvében leírt huszonegy csapás összezúzza a föld infrastruktúráját, de nem kedvez az embereknek sem. A nyomorúság hetedik évében megjelenik Jézus is, mint győztes hadvezér, és bosszút áll ellenségein.
A Jom Kippúrnak azonban nemcsak negatív hozadéka lesz. A próféciák fényében megállapítható, hogy a zsidóság a nyomorúság végére felismeri Jézusban azt a vezetőt, akit már több ezer éve várnak. Tehát ennek az ünnepnek a fókuszában az a kérdés áll, hogy az ember elfogadja-e vagy nem azt a vért, amit Jézus kétezer évvel ezelőtt odaadott minden emberért? A vér elfogadása jutalmat, és áldást eredményez, míg az elutasítók bosszút, és átkot kapnak.

Folytatjuk…

Papp Zsolt teológus