Ötven nappal ezelőtt ünnepeltük a zsidóság és a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét a húsvétot. Az ezt követő ünnepet héberül Hetek ünnepének hívják, hiszen a zsidóság a Peszachot követő hetedik hétvége után egy nappal tartotta meg ezt az ünnepet. A magyar pünkösd szavunk is ebből a gyakorlatból ered, és ötvenet jelent. De valójában miről szól ez az ünnep?

A Biblia beszámol arról, hogy a zsidóság az Egyiptomból való szabadulás után ötven nappal jutott el az Arab félsziget legdélebbi csücskében található hegyhez, a Hórebhez. Erre a hegyre maga a Teremtő szállt le, mégpedig azzal a céllal, hogy a zsidó népnek törvényt adjon. Ez nemcsak a  héberek számára, hanem az egész emberiség történetében egyedülálló esemény: átadásra került a tíz legfontosabb isteni parancs, ami minden demokratikus jogrend alapja.

A keresztények számára legalább ilyen nagy jelentőségű ez az ünnep, mert Jézus feltámadása után pontosan ötven nappal (tehát pünkösdkor) küldte el a Szentlelket, vagy helyesebben a Szent Szellemet. Ez az esemény indította el az egyház korszakát, ami napjainkban is tart. Ezt a közel kétezer éves időszakot a teológusok a kegyelem idejének is nevezik.

A pünkösd tehát két korszakot is megjelenít, és harmonizál: egyrészt az ünnepben benne van a törvényadás, de megjelenik benne a kegyelem is. Ezt a két fogalmat a Biblia igen gyakran ellentétbe állítja, amikor azt mondja, hogy az ember nem lehet egyszerre a törvény, és a kegyelem uralma alatt. Akkor mégis hogyan lehet ezt a két fogalmat egységben értelmezni?

A törvény legfontosabb tíz parancsolatát a Teremtő két kőtáblára véste fel. Azonban a törvény nemcsak ennyi rendelkezésből áll, hanem a zsidó hagyomány szerint összesen hatszáztizenhárom parancsolatot fogalmaz meg a Biblia. Ezeket a rendelkezéseket minden héber embernek kötelezően meg kellett tartani, de erre nem voltak képesek. A Szentírás ugyanis kijelenti, hogy aki egy rendelkezést nem tart meg a több mint hatszáz parancsolatból, az egész törvény megrontásában bűnös. Sőt nemcsak bűnös, hanem átkozott is lesz.

Hogyan lehet mégis ebből az állapotból kitörni?

Erre az Újszövetség adja meg a választ. A Teremtő a saját fiát, Jézust küldte el, akiről a Biblia kijelenti, hogy betöltötte a törvény minden parancsát, és húsvétkor minden bűnös emberért szenvedett. Az a személy, aki erre az áldozatra néz, és elfogadja, az részesül Jézus igazságából, és maga is a törvény megcselekvőjévé válik. Ez tulajdonképpen a fent említett kegyelem üzenete: az ember törvénysértései Jézusra szállnak, és cserébe Jézus törvénykövető magatartása az emberre száll. Erre jön a Szent Szellem segítsége is, akiről a Biblia kijelenti, hogy Jézus helyett tartózkodik a földön, és az ember szívébe írja be Isten rendeléseit, parancsolatait.

Ilyen módon egy keresztény be tudja tölteni a törvényt, mégpedig úgy, hogy egyúttal a Jézus által megszerzett kegyelem alatt marad. Ez a pünkösd ünnepének valódi tartalma.

Papp Zsolt teológus