Berki Viola és Diószegi Balázs festőművészek kiállítása. A Thorma János Múzeum 2014. október 3-án 17 órakor nyitja meg új, állandó kiállítását a Berki Galériában (6400 Kiskunhalas, Kossuth utca 21.). Részletek:

A rendezvényen köszöntőt mond Gyovai István polgármester. A kiállítást megnyitja Sümegi György művészettörténész.
A kiállítás megnyitón közreműködik Kovács Zsuzsanna énekművész és Szokody Anikó zongoraművész. A kiállítás kurátorai: Gyarmati Andrea, Kovács Zita, Szakál Aurél.

A művészekről

Berki Viola (1932-2001)
Berki Viola festőművész, grafikus Kiskunhalason született 1932. május 5-én földbirtokos családban.
Elemi iskoláit Kiskunhalason, középiskolai tanulmányait a budapesti Szépmíves Líceumban végezte. 1951-1958 között a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon tanult. Mestere Fónyi Géza volt. Közben 1954-55 között egy évre politikai okokból kizárták a főiskoláról. Ez alatt festette meg a kiskunhalasi Szilády Áron gimnázium régi tanárainak arcképeit.
1958-tól 1967-ig tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1992-től a Hungária 24 művészcsoportnak, 2000-től a Magyar Művészeti Akadémiának.
1959-1961 között rajzokat, festményeket készített az Óbudai Hajógyárban. 1961-ben ismerkedett meg Korniss Dezsővel, akinek szentendrei műtermében dolgozott 1961-1963 között. Az 1960-as évek elején többször járt a Szovjetunióban, ahol megismerte a régi orosz városokat, kolostorokat. 1969-től újságokba készített illusztrációkat, 1971-től kerámia mozaikokat és kerámia faliképeket.
A szentendrei művészekkel való megismerkedés adott biztatást egyéni stílusának megtalálásához, mely 1963 körül alakult ki. Művészete narratív jellegű; részben saját fantáziája alapján, részben bibliai és történelmi alakok, események megjelenítése kapcsán. Korai festményei bukolikus hangulatúak, a naiv festményekkel rokon. Az 1970-es évektől képei zsúfoltabbak, erősen rajzos jellegűek lettek. Hatottak rá a keleti művészet mintái. A meseszerű, illusztratív stílus finom iróniával, groteszk hangvétellel társult. A hetvenes évek végétől számtalan szitanyomatot alkotott, 1981-től kezdve egy évtizeden át készített rézkarcokat is.
Pályafutása során több kiskunhalasi vonatkozású festményt festett. 1996-ban Kiskunhalas Város Önkormányzatának 136 művét adományozta, melyekből egy válogatás látható ezen a tárlaton. Budapesten halt meg 2001. március 26-án, sírja a kiskunhalasi régi református temetőben látható. Hagyatékának jelentős része szintén szülővárosának intézményeihez került, a Thorma János Múzeumba és a Szilády Áron Református Gimnáziumba.

Díjai, kitüntetései:
Munkácsy Mihály-díj 1975
Szegedi Nyári Tárlat díja 1978, 1980
Érdemes művész 1984
Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje polgári fokozat 1994
Kiskunhalas város díszpolgára 1995
Magyar Művészeti Akadémia arany díja 2000

Diószegi Balázs (1914-1999)
Diószegi Balázs festőművész Kunszentmiklóson született 1914. november 16-án szegényparaszti családban. Édesapja az I. világháborúban meghalt, édesanyja nagy nehézségek árán nevelte fel.
Elemi és középiskolai tanulmányát szülővárosában végezte el, itt is érettségizett 1933-ban. A Képzőművészeti Főiskolára Réti István segítségével jutott be, ahol öt éven át tanította Rudnay Gyula. A főiskola sikeres befejeztével középiskolai rajztanári oklevelet szerzett.
Tanárként először Debrecenben (1938-39), majd Szentendrén (1939-40), Miskolcon (1940-41), Újvidéken (1941-43) és hosszabb ideig Nyíregyházán (1943-57) dolgozott. Újvidéken egyik alapítója volt a Délvidéki Szépmíves Céhnek, Nyíregyházán egyik létrehozója a Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskolának. A szabadiskolák keretei között mint alapító, szervező és tanár alkotott.
Idős édesanyja miatt 1957-ben visszaköltözött a Kiskunságba. Kiskunhalason a Szűts József Általános Iskolában kapott tanári állást, ahol egészen 1974-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig dolgozott. Az itt már működő Képzőművész Kör munkájába is bekapcsolódott. Festészete Kiskunhalason ért be és teljesedett ki. Itt alakította ki a végsőkig leegyszerűsített formavilágát. Nem a részletekre figyelt, hanem a leglényegesebbet ragadta meg. Művészete látszólag az alföldi iskolához sorolható, de valójában öntörvényű és következetes festői világot teremtő művész volt, aki komoly és őszinte hangjával saját útját járta.
Különböző újságok, folyóiratok (Népszava, Forrás, Tiszatáj, Petőfi Népe) több évtizeden át közölték rajzait, illusztrációit. 70 éves koráig az országban több mint 50 önálló kiállítása volt. Életműve bemutatására három különböző városban is nyílt állandó kiállítása: Kunszentmiklóson 1981-ben, Kiskunhalason 1987-ben és Kisvárdán 1989-ben.
1999. február 1-jén hunyt el Kiskunhalason. Temetésére Kunszentmiklóson került sor. Végrendelete szerint képzőművészeti és irodalmi munkásságának dokumentumait a kiskunhalasi Thorma János Múzeum őrzi.

Díjai, kitüntetései:
Székely Bertalan emlékérem 1971
Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja 1974
Nyíregyházi Nemzetközi Művésztelep I. díja 1976
Munkácsy Mihály-díj 1980
Kiskunhalas Városért kitüntetés 1980
Kiskunhalas város díszpolgára 1998

Információ: Thorma János Múzeum, 6400 Kiskunhalas, Köztársaság u. 2., 77/422-864, muzeum@halas.hu, muzeum.halas.hu

Forrás: facebook.com/kiskunhalas.hu