A Csipkeház augusztus közepével lemondott igazgatója a fideszes halállistáról, tisztességről és a halasi csipke elleni hadjárat politikai hátteréről.
Több mint tizenöt év után kényszerült otthagyni a halasi csipkét. Hogyan telnek a napjai?
Kellemesen, sok új feladattal és előre tekintően. A Halas Irodaszergyártó Kft-nél kamatoztatom tovább a képességeimet, ott megbecsülik és értékelik a tudásomat és a kapcsolataimat. Az amerikai szakirodalom szerint egyébként a megújuláshoz az embernek 15 évenként váltania kell. Kezdetben éppen ennyi ideig tanítottam, utána jött a halasi csipke, most pedig egy újabb kihívás.
Korábban is voltak arra utaló jelek, hogy a helyi Fidesz, pontosabban egyes politikusai számára nemkívánatos az Ön személye a Csipkeház élén?
Az elmondásokból úgy tudni, hogy már 2010-ben, a választások előtt volt a jobboldalon egy „halállista”, amin előkelő helyet foglaltam el. A választás után többször kaptam interpellációs leveleket egyes fideszes képviselőktől, amelyekben mindig valami mondvacsinált gondjuk volt velem, próbáltak tanácsokkal ellátni, mit kellene máshogy csinálnom – ezeket annak rendje és módja szerint meg is válaszoltam. A helyzet akkor változott meg jelentősen, amikor 2011-ben Pajor Kálmán, 2012-ben pedig Szakál Aurél is tagja lett a kuratóriumnak: onnantól kezdve minden arról szólt, hogy miként lehetne engem ellehetetleníteni, hazugságokkal alázni. Tavaly december 21-én meg is kezdődött az első felügyelőbizottsági vizsgálat, vagy mondjuk inkább nyomozásnak.
A kritikusok próbálták Önnel a normális munkakapcsolat keretében megbeszélni, hogy mi nem tetszik nekik?
Nem, ez nem az ő módszerük. Egyébként nem önmagával a vizsgálattal volt bajom, hiszen egy normálisan működő fb-nek ez is a dolga. Ezek során derülhet fény azokra a hibákra, amit az ember tudatlanságból, vagy véletlenül elkövet. Az ilyen egyeztetések jól működtek a Városháza ellenőrzési osztályával, a könyvvizsgálókkal, nem véletlen, hogy a gazdálkodásunk mindig megfelelt vagy kiemelten megfelelt minősítést kapott, sőt az évek során a két könyvvizsgáló is mindig mindent rendben talált. Az ellenőrzések utáni javaslatok építő jellegűek voltak és mindig meg is fogadtuk azokat. December 21-e után viszont a „szakértők” kiderítették, hogy óriási „bűnöket” követtem el.
Ilyen volt például a kazán-ügy, vagy az állítólagos 7 milliós hiány. Ezekre a korábbi vizsgálatok nem derítettek fényt?
A vállalkozó a kazánnal valóban megvezetett: egy olyan eszközt épített be, amely 50-100-200 ezer forinttal olcsóbb volt, mint amit megrendeltünk. Persze szakértőt az fb nem rendelt ki, hiszen a pontos összeg már nem érdekelte őket, a lényeg az volt, hogy fogást találjanak rajtam. Ehhez az is jól jött, hogy a vállalkozónak részesedése van egy külföldi, de Magyarországon is hivatalosan bejegyzett cégben – nyilván ez is főbenjáró bűn. Egyébként amikor kiderült az eltérés, a vállalkozó jóvátételként két évvel meghosszabbította a garanciát.
A gépkocsi-használattal is gondjuk akadt. Megjegyzem, nem sokan vannak, akik egy ilyen intézmény élén 15 évig a saját autójukat használják közcélokra és az így keletkező jelentős szervizköltséget is saját zsebből fizetik. Én így tettem. Amikor például néhányszor sürgős, határidős kiállítási anyag szállítását kellett lebonyolítani és az én autómat nem tudtam rendelkezésre bocsátani, vagy útközben egy kő betörte a szélvédőmet, akkor béreltem egy másikat. Ezeknek a bérléseknek a tévesen elszámolt 9Ft/km kopási költségét, 16.713 forintot a távozásom előtt egy nappal befizettem az alapítvány pénztárába. Az utolsó fillérig. A saját gépkocsi használatának elszámolása mindig a hatályos jogszabályok szerint történt.
A korábbi városházi, könyvvizsgálói, könyvelői vizsgálatok, ellenőrzések állapítottak meg hiányt?
Nem. Kíváncsi lennék, hogy hogyan jött ki ez a 7 milliós összeg. Azért az kacagtató volt, amikor Pajor Kálmán – aki azért tartja magát szakértőnek, mert, idézem, ”számos felügyelőbizottságban tag” – megjelent a saját fénymásolójával és Jeremiás Béláné fb-elnökkel, valamint Szakál Auréllal – aki szintén nem pénzügyi szakember, viszont szerkesztett már egy halasi csipkéről szóló könyvet, amit két elismert textil szaktekintély írt – nekiláttak az irodámban órákig öt év könyvelési és havi elszámolási anyagát lefénymásolni (a csipkevarrók személyiségi jogait is megsértve ezzel). Ezt követően a könyvvizsgálókat megszégyenítő éleslátással kihozták a 7 milliós hiányt - tényleges, tételes leltározás nélkül - a július 29-i fb jelentés szerint. Az augusztus első hetében lezajlott átadás–átvétel szintén nem szakmai leltár volt,
Azt persze hibaként lehet felróni nekem, hogy az úgynevezett felajánlott csipkékről nem minden esetben kértem átvételi bizonylatot: vagy azért, mert sietve, postán juttattuk el, vagy magas rangú személyek – köztük nagykövetek, jobboldali politikusok – kapták ajándékba, akiknél ezt értelemszerűen nem lehet megtenni. Ezekkel a csipkékkel is pontosan el tudok számolni; dátum, név és rendezvény szerint meg tudom mondani ki miért kapta. Például egy 150-200 ezer forintos kiállítási standot ingyen megkaptunk, ha felajánlottunk 40-50 ezer forint értékű csipkét tombolára. Ha ezért verik rám a bilincset, ám tegyék.
Mit szól ahhoz, hogy a napokban megszületett a feljelentés az ügyben?
Várható volt, hogy a személyemet támadók elmennek a végsőkig, nem adják fel. Az elmúlt 15 és fél év alatt két könyvvizsgáló – akik többször végeztek szúrópróba szerű leltározást is a Csipkeházban, anélkül, hogy hiányt állapítottak volna meg - és az önkormányzat belső ellenőrzési munkatársai mindig mindent megfelelőnek találtak a pénzügyeinkben, a leltárainkban. Mindezek mellett az elmúlt tíz évben átestünk egy ÁSZ vizsgálaton és egy Központi Ellenőrzési Hivatal által végzett áttekintésen is - mindig a legpozitívabb eredménnyel. A közalapítvány könyvelőirodájának a vezetője szintén a legmagasabb szakmai tudással végzi a dolgát.
A kuratórium és a felügyelőbizottság közel tíz év alatt soha, semmiféle ellenőrzést nem végzett 2013. december 21-ig, amikor is jöttek a „független szakértők”. Az is elég érdekes, hogy én például mind a mai napig nem kaptam a felügyelő bizottság július 29-én kelt vizsgálati jelentéséből , amiben fejemre (az ismeretlen tettes fejére) olvassák a „bűneit”. Amikor ennek hangot adtam, a válasz annyi volt, hogy nekem az már nem jár, mert felmondtam.
A történtek mögött politika vagy személyes indítékokat sejt inkább?
Kétségtelen, hogy volt összeütközésem a Pajor-családdal, de ezek mind szakmai alapúak voltak. Pajor Kálmán menye például 160 órás munkaidő alatt rendszeresen 340-370 órányi csipkét adott le, amikor én 1999-ben odakerültem. Érdeklődő kérdésemre kiborult és dörgedelmes levelet írt, amelyben számon kért, hogy miért szólók én bele a művészetébe . Az is gondot jelentett, hogy nem mindig voltak hófehérek az általa leadott csipkék – erre a férje rontott be az irodámba és számon kért, hogy mit képzelek én, hogy összekoszolom a felesége alkotását. Sajnos többször a vevők is kiszúrták és kérték, hogy ezt, ha lehet vegyük ki az eladásból. Mivel minden csipkén rajta van, hogy ki varrta, így nem volt nehéz beazonosítani. Arra pedig már kitérni sem érdemes, hogy Pajor Kálmán rendszeresen hangfelvételeket készített - akár titkosan is - a beszélgetéseinkről, a kuratóriumi ülésekről, még akkor is, ha személyiségi jogaimra hivatkozva határozottan tiltakoztam ellene. Nyilván ez is a forgatókönyvük része.
Persze van egy politikai oldala is a dolognak. Legalábbis a nálam sokkal jobban értesültek azt mondják, hogy kellett valami „végkielégítést adni Pajor Kálmánnak”, hogy otthagyja a frakciót. Egyik oldalon egy család régi vágya teljesülni látszik és a másik oldal is jól járt. A legfontosabb kérdés azonban, hogy Halasnak messze nem ez lenne az érdeke.
A jobboldal számára azonban úgy tűnhet, hogy most végre visszafoglalták a „vörösöktől” a Csipkeházat…
Én is hallottam azokat a vádakat, hogy ez egy kommunista búvóhely, de hangsúlyozom: a Csipkeház közintézmény, és a teremkiadásba soha nem szóltam bele. Arra viszont emlékszem, hogy az előző választási kampányban minden párt megkeresett, hogy ők a halasi csipke előtt akarnak fényképezkedni – mindegyiküket elutasítottam. A halasi csipke ugyanis pártokon felül áll, közös kulturális kincsünk: nem csak a városé vagy a térségé, hanem az egész nemzeté, sőt, a nemzetközi csipkekultúrának is része. A baloldal soha nem akarta magának kisajátítani ezt a kincset, és nem értem, hogy a jobboldali politikai erő mire játszik. Talán narancssárgára festik majd a halasi csipkét?
Miért mondott le végül? Ez bizonyos olvasatban a vádak beismerésének is tűnhet.
Nagyon sok támogatóm volt az elmúlt hónapokban, ismerősök-ismeretlenek jöttek oda hozzám az utcán vagy hívtak fel telefonon és bátorítottak, mondták, hogy tartsak ki. Ez nagyon jól esett és ezúton is köszönöm. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ami történik, az egy előre felépített forgatókönyv szerint zajlik, aminek a célja a nyilvános meghurcoltatásom. Ráadásul előre látható volt, hogy, ha Pajor Kálmánt beiktatják kuratóriumi elnöknek, akkor szabadul csak el igazán a pokol. Nem vagyok hajlandó kitenni magam ennek, nem játszom az ő és támogató csapata forgatókönyve szerint.
Félti a csipkét?
Természetesen. Mindenkit arra kérek, hogy vigyázó szemét folyamatosan a csipkére és a Csipkeházra vessék. ”Csodadolgok” fognak ott hamarosan történni, már lázas a készülődés. Egy darabig persze a csipke megy tovább a maga útján – lendületből -, hiszen sok kiállítást előre leszerveztem és a halasi csipke valószínűleg már októbertől ismét a magyar brands része lesz, mert időben elkészítettem az erről szóló pályázatot. Persze mindent lehet jobban csinálni, ezért ha meglesz az utódom, azt kívánom neki, hogy szárnyaljon túl engem. Azt hiszem, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy magasra tettem a lécet - szakmaiságból és tisztességből is.
